Belső stabilitás megőrzése vezetőként

2015. március 23. - 07:23

Amikor sok a változás körülöttünk és gyors a tempó, nem arra van szükség, hogy még jobban rohanjunk mi magunk is, és egyre stresszesebbé váljunk, hanem ellenkezőleg, arra, hogy megőrizzük a belső nyugalmunkat, a belső stabilitásunkat. Az, hogy hogyan viselkedünk konfliktusok során, problémákkal szembesülve, vagy nehéz döntési helyzetben, attól is függ, hogy mennyire férünk hozzá a belső erőforrásainkhoz.

mindfulness 3

Ez azon is múlik, hogy nyugalom van-e bennünk vagy zaklatottság.

A nyugalomhoz a lassulás és mélyülés segít hozzá.

“Minél csendesebbé válsz, annál többet vagy képes meghallani!” – Rumi

Csendesebbé pedig úgy válunk, ha a figyelmünk a jelenben van, és nem visznek el a gondolataink sem a múltba, sem a jövőbe feleslegesen.

Amikor az itt és mostban vagyunk, minősítés nélkül, elfogadással és éberen, és innen szemléljük a világot, minden úgy tárul fel, amilyen: a maga valóságában.  Engedjük, hogy ami felmerült a jelen pillanatban: a tapasztalás, a kérdés, a helyzet, az legyen, ami, vagyis nem rakunk rá címkét, nem minősítjük. A minősítés csak viszi az energiánkat. E helyett engedjük, hogy ami a pillanatban megjelent, az legyen, ami, hiszen már úgyis van: elfogadjuk. Az elfogadás nem belenyugvást jelent, hanem ellenállás nélküliséget. Annyit jelent, hogy nem azzal foglalkozunk, hogy miért nem úgy kellene lennie a dolgoknak, ahogy épp most vannak, hanem a megoldással. A minősítés, ellenállás, aggodalom, félelem helyett az energiánkat a proaktív cselekvésre fordítjuk, ha épp változtatni szeretnénk a dolgainkon.

Mindannyian kerülünk olyan helyzetbe, ami „megnyomja a nyomógombunkat”, vagyis kihozhatna könnyen a sodrunkból, de ha ilyenkor tudatosak vagyunk, jelen vagyunk, akkor észleljük az ösztönösen készülődő, szokásos érzelmi reakciónkat, észleljük és elfogadjuk a felbukkanó érzéseinket. Ezek az érzések az elfogadással megszelídülnek. Ekkor azt tapasztalhatjuk, hogy a helyett, hogy kijönnénk a sodrunkból, a belső nyugalmunkat megőrizve válaszolunk a helyzetre, nem reagálunk.

Ha valóban jelen vagyunk a pillanatban, akkor tudatában vagyunk a bennünk felbukkanó gondolatoknak, érzéseknek és testi érzeteknek, észleljük a környezetünket és mások érzéseit.

A tudatos jelenlét gyakorlására rengeteg mód kínálkozik.

Elsőként javasolok egy könnyen elsajátítható módszert: a légzés figyelését: Nincs semmi más teendőnk, csak annyi, hogy a figyelmünket a légzésünkre irányítjuk, és csak egyszerűen megfigyeljük a belégzést és a kilégzést, ahogy történik magától.  Így lekötjük az elmét, és a figyelmünk nem a megjelenő gondolatokkal vándorol ide-oda, hanem a légzésre irányul. Néhány tudatos be- és kilégzés már megnyugtat és a feltáruló belső nyugalom, csend már jó alap arra, hogy hozzáférjünk a belső erőforrásainkhoz, bölcsességünkhöz, intuíciónkhoz és proaktívan cselekedjünk.

A szerzőről

A blogbejegyzést Vass Andi írta, vezetőfejlesztő, tréner, coach.

Andi több, mint 10 éves vezetői, 6 éves coach és tréneri tapasztalattal rendelkezik. Kiemelt szakterülete a vezetők fejlesztése.

Bővebben Andiról

Szóljon hozzá!

(A mezők kitöltése kötelező. Az e-mail cím nem fog látszódni a hozzászólás elküldése után.)



Hírlevél

Lájkoljon minket!

LinkedIN

Legacy Kft., Cégjegyzékszám: 01-09-995261, Adószám: 24199867-2-43, Felnőttképzési nyilvántartási szám: E-001088/2015