Az elmúlt hétvégét együtt töltöttük a csapattal. Definiáltuk a Legacyt, értékeltünk, terveztünk…látszólag olyan dolgokat tettünk, amit az év ebben az időszakában megtesznek a cégek és az egyének, mégis ami ott történt az vezetőként és csapattagként is büszkeséggel tölt el.
A mi szakmánkban sok olyan kifejezést használunk, ami fontos, és hiszünk benne, de olykor-olykor már inkább mosolygunk rajta, mert valahogy tartalmát veszti, és beszürkül. Nagyon jó volt megtapasztalni, hogy ezek a fogalmak létező és létrehozható tartalmakat hordoznak, ha elég magas a bizalom, van EQ és IQ , ha hajlandóak vagyunk a paradigmaváltásra, és ha tényleg a csapatérdek, az együttműködés és a hivatástudat a legfontosabb.
A két napban saját élményt szereztünk igazi szinergiateremtésből, abból, hogy egy cél érdekében mindenki hajlandó elmozdulni, vagy elengedni az egyéni véleményét, sőt érdekét és létrehozunk valami olyat, ami jobb mindannyiunk egyéni elképzelésénél. Ehhez komoly, évtizedes paradigmákat kellett elengednünk, bízva abban, hogy a csapat megtalálja azt a megoldást, ami mindenkinek jó, ami mellé mindenki elköteleződik, és nem megyünk addig tovább, amíg egy valakiben is rossz érzések vannak. Megtapasztaltuk a megértés szándékával hallgatás erejét, a magas bizalmi szint erejét, az empátia erejét, a csapatérdek előtérbe helyezésének erejét és annak is az erejét, ha valaki vesz egy nagy levegőt és elmondja mit nem tart jónak és ezt teszi jobbító szándékkal, minősítés, sértettség, támadás mentesen.
Egy igazi team tagjának lenni az egyik legmeghatározóbb élménye az embereknek. Magánemberként ez lehet a családunk, vagy a sport csapatunk, vagy a zenekarunk, szakemberként a kollégáinkkal való közös munka.
Mostantól valódi, saját élményem van arról, hogy milyen ez munkatársak között! Köszönet érte a kollégáimnak: Kézér Annának, Mátrai Szilvinek, Szabó Tamarának, Nyakas Kittinek, Nyíri Gabinak, Havrán Lindának, Peuker Gabinak és Kecskés Ernőnek.
( és Koncz Andrásnak, aki inspirált arra, hogy csapatot építsek, IGAZIT )