8Könnyen és gyorsan minősítünk, alkotunk véleményt, ítélkezünk, és fogalmazunk meg elvárásokat. Ez – a sokszor nem is tudatos – működésünk választ el minket a valóságtól, ez választ el minket a belső csendtől, sőt a belső bölcsességünktől is.

A nem tudatos gondolatfolyam könnyen beindít egy negatív spirált és könnyen a bolhából elefántot csinálunk.

Hasznos persze a gondolkodás, akkor, ha az elmét mi irányítjuk és nem az elme veszi át az uralmat.

Az éber figyelem, a tudatos jelenlét segítségével tetten érhetjük, megfigyelhetjük, mint egy szemlélő a felbukkanó gondolatainkat és így nem kerülünk azok csapdájába.

Amikor csapdába kerülünk, akkor az azonnali viszonyulás a helyzethez felülírja magát az élményt, ami megjelenik a pillanatban. Így meg sem éljük a pillanatot.

Az elménk olyan, mint egy sportkommentátor, közvetíti nekünk azt, amit épp tapasztalunk, így elválaszt minket a valóságtól.

Gondolj csak arra, amikor valami meghatót tapasztalsz, milyen „csak” megtapasztalni és milyen, ha közben gondolkozol róla. Milyen látni azt, ahogy felkel a Nap, és engedni az élményt és milyen közben mondani, hogy mit is látsz. Pont ez a különbség a tudatos jelenlét, az éberen a pillanatban lenni és a mintha tapasztalás között.

A stressz forrásaink jelentős része pont ebből a nem jelenlétből fakad, a reagálásból, a gondolatainkból ered és abból, hogy nem fogadjuk el azt, ami megjelent a pillanatban, ellenállunk neki. Pedig az már van. Úgyis van.

Az életben elkerülhetetlenek a nehézségek és a fájdalmak, de a szenvedés elkerülhető. Mindaz, amit a negatív automatikus gondolataink révén pakolunk rá egy adott helyzetre, az okozza a szenvedést.

Amikor igent mondunk a jelen pillanatra úgy, ahogy van, azt jelenti, hogy elfogadjuk, és nem azt jelenti, hogy adott esetben nem fogunk cselekedni vagy változtatni a lehetőségeink mentén.

Éberen, tudatosan a jelen pillanatban lenni azt jelenti, hogy észleled, ami benned van, elfogadod és nem az ellenállással vagy elfoglalva, nem azzal, hogy minősítsd, ami van és megmondd magadnak, hogy most épp mit is kellene érezned.

A pillanat olyan, amilyen. Lehet, hogy megjelent benned a szomorúság, vagy épp az öröm, lehet, hogy dühöt érzel, vagy fájdalmat, lehet, hogy büszkeséget vagy épp elégedettséget.

Ez van most, ez a pillanat. Engedd. Már úgyis van.

A másik pillanat meg egy másik.

Elég friss és éber vagy?

Vagy még mindig az előző pillanat határoz meg most is? Cipeled a múlt terheit? Vagy a jövőről gondolkozol?

Az életed most történik. Te hol vagy?

Ha elég éber és kíváncsi vagy, nyitott az újra, frissen vagy a pillanatban, akkor éled meg a pillanatot, az életet a maga valójában és nem pedig az életről szőtt sztorit.

Történetet akarsz, a kommentátort hallgatod vagy ott vagy, jelen vagy az életedben, megéled a pillanatot?

Mit választasz?

Vélemény, hozzászólás?

Az e-mail címet nem tesszük közzé. A kötelező mezőket * karakterrel jelöltük