Életemben számtalanszor
segítettem másokon,
kávé, tea, egy-két tanács,
úgy hittem, mesterfokon.
Sokszor hívtak, becsöngettek,
problémával hátukon,
én meg mondtam – hogy ne tettem? –
okos voltam, de nagyon!
Tanácsaim, jól láttam én,
meg nem fogadták soha,
nem is változott meg sorsuk,
s újra jöttek panaszra.
Mibe került? Sok időbe,
sok-sok évbe, jól tudom,
miért ne tehetném ugyanezt,
ám most már mesterfokon?
Jött a coaching, becsöngetett,
nem az első találka,
önismeret, kérdésözön,
ezt hozta napjaimba.
Coachingot a fél világnak! –
hittem én az elején,
de azért, ha átgondoltam,
komolyan értettem én:
Hogy ez szakma! Ez valódi!
Nem csak kérdésözönre,
de családban, barátok közt
használható örökre.
S még mit kaptam? Hivatásom!
Most már tudom, ki vagyok,
tanár leszek, s kamaszokkal
töltöm majd el a napot.
Kell-e coaching gyerekeknek?
Úgy hiszem, ez érdekel!
Leszen majd a tanárnőből
kamasz-coach, ki így nevel.
S így a végén megköszönném,
amit kaptam tőletek,
barátságot, elfogadást,
humort és szeretetet.
Mennyi szép szó, szakmabéli,
történet és tanulás!
Igazából coachok lettünk,
ez nem is lehet vitás!
Talán nem túlzás, ha mondom
mindenkinek nevében:
Köszönjük, hogy rész lehettünk
Legacy történetében!
Szeretettel: R.F. Anikó
https://legacy.hu/nyiltkepzesek/legacy-coachkepzes