Nyári tábor
A nyár utolsó hetében szabadságon voltam: egy életmód táborban, 30 számomra ismeretlen emberrel, akikről annyit tudtam, hogy érdekli őket a nyers vegán táplálkozás, hiszen ez volt a tábor egyik fókusza.
Munkám során számtalanszor „viszek” nagy létszámú csoportokat, ügyesen, praktikusan, magabiztosan, de itt résztvevő voltam, és teljes mértékben magánember: kezdetben bizonytalan, megilletődött, tartózkodó, szemlélődő és formális.
Önmagában azzal, hogy egy ilyen programra jelentkeztem, és végül el is mentem – a határaimat feszegettem.
Figyeltem arra, hogy ne kezdjek el elemezni, ne figyeljem a csoportdinamikát, az én-állapotokat, az esetleges játszmákat, ne kezdjek el szakmázni. A csoportos feladatokban igazi résztvevőként vegyek részt és ne azt figyeljem, hogy hogyan instruált a tréner, hogy csináltunk egy nyitókört vagy egy záró kört, hogyan alakul a csoport folyamat, csak legyek ott, legyek jelen, nem mint szervezet fejlesztő, mint team coach, mint tréner, mint coach, csak én, minden szerepem nélkül.
Amikor szakembereket képzek, mindig elmondom, hogy csak olyan gyakorlatot, feladatot csináljanak másokkal, amiről van saját élményük.
Végig gondolva az elmúlt 5 napot, rá kellet jönnöm, hogy hosszú ideje nem volt saját élményem arról, hogy ki vagyok egy csoportban, a komfortos, de legalábbis jól ismert szerepeim nélkül?
Milyen érzések és gondolatok indulnak el bennem magamról, másokról? Ennek hatására mit teszek, és az hogyan hat másra? Választok, vagy választanak? Kihez lépek oda, mit teszek, ha odalépnek hozzám? Mit kezdek a fizikai érintéssel egy tréning feladatban, hogyan reagálok az olyan dolgokra, amik a komfort zónán kívül vannak, és hogyan reagáltam évekkel ezelőtt?
Öt nap szerepek nélkül, csodálatos emberekkel, gyönyörű helyen, élő nyers ételekkel, és lelket tápláló programokkal!
Készen állok az őszre!