Így tanulunk mi. Szeretettel ajánlom Dr Solt Ágnes írását, amit a Legacy Coachképzés első modulja után írt.
„Túl vagyok az első modulon. Megismertem a bandát, a trénereket már ismertem. Hát, mondjuk úgy…, szuper volt! Azon túl, hogy képbe kerültem a coaching leglényegével, a határvonalakkal, és felsejlett előttem a működésének a varázsa, még valami történt. A két nap alatt a legerősebb nem az elméleti tanulás volt, pedig arányaiban kifejezetten dúskáltunk kognitív elemekben. Az, amiről tanultunk, egyfajta attitűdcsomag, etika, látásmód, beleivódott a képzés gyakorlatába. A trénerek bámulatos bűvészmutatványként, sokszor számomra megfoghatatlan módon csepegtették bele az egész csoport hozzáállásába, hangulatába, viselkedésébe azt a szemléletet, amiről amúgy elméleti szinten beszéltek. Volt aztán két demo is, az egyikben mint ügyfél, coachee voltam jelen, a másikban mint coach, – mindfullness, of course. Még jó, hogy amúgy is hajlamos vagyok kettős énben létezni és egy átélő meg egy megfigyelő-elemző részre osztódni, mert annyi inger és felismerés ért ezekben a helyzetekben, hogy még ketten is kevés voltam hozzá.
Coacheeként, (life témával) átéltem, ahogyan hatnak a mondatok, a saját kihangosított szavaim, ahogyan más rendszerbe áll össze azáltal, hogy valaki más mondja, ahogyan a szemeibe nézek és látom, hogy érzi, és azt is látom a szemeiben, milyen éreznie az érzéseimet, látom, hogy ez kívülről milyen. Hat valahogy, elemi erővel: hát ez az, amitől a coaching működik.
Coachként azt éltem át, ahogyan egy másik ember kinyílt felém, és mintha egy tölcsér formálódott volna közénk a térben, – amelynek ő állt a keskenyebbik végén -, úgy erősödtek föl és csendesedtek vissza az érzések, gondolatok, gomolyogtak és álltak össze újfajta összefüggésrendszerbe, és a végén, pusztán azáltal, hogy figyeltem rá, (csak rá, a szavait mondtam és az érzéseit éreztem és beengedtem valamit magamba,) ami aztán valahogy más formába rendeződve visszatükröződött, felismerésre juttatta. Érdekes és kellemetlen is volt szembesülnöm közben saját egóm kitüremkedni akaró izgágaságával, hogy az „én azt gondolom erről…” „én azt tapasztaltam…” „én azt érzem…” „én…én…én…”, -szóval hogy ezeket mind elhallgattassam, mert csak zavaró zajokként szakították félbe a belső figyelmemet az ügyfél felé.
Váratlanul sokszínű és izgalmas utazás volt. Van. Lesz. Jó érezni a fejlődést. Biztonságot ad.”
Dr Solt Ágnes