Elindult a Legacy Coachképzés. Izgultam reggel, olyan jóféle izgalom volt ez, amit nagyon szeretek:várakozással teli, inspiráló izgalom. Az a célunk, hogy a lehető legtöbb tanulást segítő helyzetet hozzuk létre a tanuló coachoknak, meg adva ezzel a legjobb lehetőséget arra, hogy coachcsá váljanak.
Szerződött a csoport a nap elején, ami mentén volt lehetőségünk a szerződés fontosságáról, hasznáról beszélgetni nem csak a mi csoportos munkánkban, hanem a coachingban is.
Már a délelőtt folyamán gyakorolta a coacholást a csoport – jó volt látni, ahogyan az interakciók hatására emelkedik az energia szint a beszélgetésekben, és mindenki azt jelezte vissza, hogy ha egyedül gondolkodott volna ugyan ezen kérdéseken, vaószínűleg megelégszik a panel válaszaival, nem lép ki a komfortzónájából, nem tud ennyi új nézőpontot találni, szempontot váltani. Első nap, dél magasságában itt tartottunk.
Learning by doing ide vagy oda, a definíciókat nem spórolhatjuk meg, fontos a közös szakmai nyelv, és hogy mindazt hogyan tehetjük érthetővé és vonzóvá mások számára. Mentoring, coaching, tanácsadás, tréning, tartalmas baráti beszélgetés, terápia, csoport,team, life,business, executive, megrendelő, ügyfél, háromszög beszélgetés, ülés,folyamat, vállalás…-azt hiszem ez pipa.
Megbeszéltünk néhány természetes módon felmerülő etikai kérdést, ami tovább segítette a szerep definíciót.
Délután csináltam egy fél órás demo coachingot. A csoport egyik fele az esethozó erőforrásait figyelte és jelezte a végén visssza, a másik fele a coachét. ( Volt itt egy releváns kérdés:Ha nincs neki, mit csináljunk? :-) )
A visszajelzések után megálltunk egy pillanatra, és ahogyan a coachingban is, nyomonkövettük a haladást, és tudatosítottuk a tanulást. És egyszerű kérdéseket használtunk. Szeretem az egyszerű kérdéseket, és a tanítványaimat is arra biztatom, hogy ilyeneket tegyenek föl.
Hol tartasz most, mi az, amit már tudsz, amit reggel még nem tudtál, merre menjünk, mire lenne szükséged ahhoz, hogy….egyszerű, mégis elgondolkodtató kérdések.
Az első nap konklúzióiból nagyon megragadt bennem, és nagyon örültem annak,hogy a csoport érzi a hivatás felelősségét, ugyan akkor megtanulhatónak tartja a coachingot, van hitük abban, hogy jó coachok leszenek és ez jó itt az elején: hinni, felelősnek lenni, képesnek lenni.
Á.-nak volt egy hiányérzete: most már teljesen ok, hogy mi a coaching, de hogyan magyarázza el Vera néninek, a külföldön élő idős nagynéninek, hogy mi is ez az egész?
Á. első ügyfele Vera néni lesz. :-)
Elindultunk.