Képzeljünk el egy megbeszélést, vagy egy műhelymunkát, ahol a résztvevők minden mással vannak elfoglalva, mint a megbeszélés témája, teljesen indifferens számukra, hogy mi jön ki a megbeszélésből, valaki közben erőlködik, hogy azért alakuljon már ott valami, de senkit nem érdekel. Amikor időnként egyik-másik résztvevő felkapja a fejét és becsatlakozik a beszélgetésbe, kiderül, hogy ő totál másutt tart a témában, teljesen más terminológiát használ. Ha az összes elemmel együtt nem is találkozunk, de valószínűleg sokan belefutunk egyik-másik jelenségbe. Pedig a megfelelő eszközökkel sok ilyen helyzet megelőzhető lenne, és könnyen átfordíthatjuk ezeket a szituációkat egy elkötelezett, motivált közös munkába, amelyből örömmel veszi ki mindenki a részét, mindenki követi a beszélgetés folyamát, s mi több, még ugyanazt is értjük adott dolog alatt.
Egyik ilyen eszközünk a vizualitás. David Sibbet The Art of Drawing out the Best in People c. tanulmányában arra mutat rá, hogy a vizualitással való munka növeli a bevonódást, a csapat felelősségvállalását a téma iránt, fejleszti a rendszergondolkodást, és nem utolsó sorban, sokkal emlékezetesebbé teszi az adott megbeszélést/workshopot.
Facilitátori szerepben én előszeretettel nyúlok a vizuális sablonokhoz, és újra és újra megtapasztalom a vizualitásban reljő erőt. De mégis mire számíthatunk?
- Ha van egy jól megtervezett sablonunk, az nagyon szépen strukturálja és vezeti a résztvevők gondolkodását.
- Ha megszólítja a résztvevőket a sablon, akkor továbbviszik az adott metaforát, beindul a kreativitásuk, behoznak újszerű gondolatokat.
- Egy jól megkonstruált sablonnal nem csak az adott problémát és a kivezető utat deríthetjük fel, de a tágabb kontextusra is rámutathatunk, és megvizsgálhatjuk a rendszer többi elemét is, ami hat a témánkra, vagy amire/akire a workshop/megbeszélés kimenetele hatni fog.
- A sablon segítségével a haladás jól látható, lekövethető.
Nézzük meg ezt néhány általános sablon segítségével:
Bármilyen beszélgetést segíthet strukturálni egy ilyen sablon. Ha a csapat még friss, és szükség van bizonyos szabályok/normák internalizálására, ne habozzunk felvinni egy olyan elemet, ami ezeket az elveket segít beépíteni a mindennapi működésbe, és a résztvevők figyelmét rajta tartja ezeken az elveken. Ha úgy érezzük a megbeszéléseken nincs elég újszerű ötlet, ha már csak beiktatunk egy elemet a sablonba, amely az ötleteket hivatott befogadni, felhatalmazzuk a résztvevőket, hogy merjenek ilyen ötletekkel előállni. Segíthet egy ilyen sablon abban is, hogy tartsuk a fókuszt, tudatosítsuk az eredményeket, és figyeljünk arra, hogy a beszélgetések végén, amit tovább szeretnénk vinni, az legyen konkrétan meghatározva felelősökkel, határidőkkel. Már az első alkalommal elképzelhető, hogy a résztvevők elkezdik továbbrajzolni, kiegészíteni az ábrát, vagy valami közlekedési eszközt (pl biciklit) rajzolnak, ami segíti a haladást (és akkor dolgozhatunk egy olyan kérdéssel, hogy mi a mi „biciklink” a mindennapokban, mi segíti a hatékony előrelépésünket).
Honnan vegyünk egy jó metaforát?
Ahhoz, hogy a metaforánk működjön, rá kell hangolódnunk a résztvevőkre. Mi hozza őket lázba? Az autók? Az épületek? A hajók? Középkori csaták? Használjuk azt a metaforát, amihez könnyen tudnak a résztvevőink kapcsolódni. Az adott metafora tárgykörében megkereshetjük azokat az elemeket, amelyekre ha ránézünk, előre viszi a csapatot. A cél, a nehézségek, a támogatók, az érintettek, bármi releváns információ mind-mind ilyen elemek lehetnek.
Ez a sablon egy nagyon egyszerű jövőkép tervező sablon. A központi kérdés az, hogy hogyan lesz a kicsi házból nagy irodaépület. Egy városrészletbe van belehelyezve, ennek a képi világát használja, a felhő és a villám szimbolizálja a nehézségeket, a kicsi ház a jelenünket, a nagy irodaépület a vágyott jövőt. Az útjelzőtábla az irányt, amit meghatározunk magunknak; az autó, mindazon eszközöket, amelyek közelebb visznek minket; a városlakók pedig az érintetteket, akiket valamilyen módon ez a változás érint. Egy építész cégnél, önkormányzatnál egy ilyen metafora különösen jól tud működni, hiszen az ő mindennapjaik a sablon elemeinek jegyében telnek. Bármilyen elemet felvehetünk a sablonra, ami segíti a rendszergondolkodást és támogatja a résztvevőket abban, hogy nézzenek rá a big picture-re.
Mire figyeljünk a grafikus megjelenítésnél?
Nem kell profi rajzolónak lennünk ahhoz, hogy egy jól működő sablont elkészítsünk. Sokkal fontosabb az a tudás, ami az információ feldolgozására vonatkozik. És ha már sablon – legyen hely bőven írni rá. Ne essünk bele abba a hibába, hogy a sok tartalommal bíró grafikus elem végül nem hagy helyet (teret?) a csapat munkájára. Használjuk a vizuális elemeket arra, hogy fókuszáljuk a résztvevők gondolatait.
És mi van, ha nem tudok rajzolni?
Ez nem jelenti azt, hogy a vizualitás akkor nem a te eszközöd. Egyébként meg szerintem tudsz. :) Ha szeretnéd letesztelni, ajánlom figyelmedbe a következő TED videót. Az már másik kérdés, ha nem szeretsz rajzolni. Viszont a power pointban megszerkesztett sablonok is nagyon jól működnek és a fenti funkciók oroszlánrészét ők is be tudják tölteni.
Amennyiben szeretnél többet megtudni a témáról, a vizuális elemek használatáról, és szeretnél saját sablonokat alkotni, szeretettel várunk az egy napos vizualitás a csoportmunkában képzésünkön.