Anikó írása a Legacy Coachképés első modulja után:
„De hát mit is keresek egy tanfolyamon, ha eddig nem szerettem? – kérdezheted kedves olvasó, leendő tanulni vágyó. De a kérdésre a válasz nem is olyan egyszerű. Mert valamit mindenki tudott róla, én is, sőt többen már alkalmazták is. De a tanfolyam első két napja olyan bizalmi és szeretetteljes légkört teremtett, amiről álmodni sem mertünk. Egy szempillantás alatt csapattá kovácsolódtunk, és szinte mindenkiről sugárzik az egymást és másokat segítő szándék. S hogy ehhez elengedhetetlen oktató coachaink jelenléte, ehhez sem fér kétség.
A sok egymásra épülő gyakorló feladat lehetővé tette, hogy ki merjük próbálni magunkat coachként akár az órán, akár otthon. Meg persze azt is, hogy elrepüljön az a két teljes nap.
„Máskor jól összevesztetek volna! Máris szeretem ezt a coachingot, anya!” – mondta a kisfiam, miután az esti társasjáték közben felmerülő vitát a lányommal kivételesen békés úton tudtuk rendezni.
Egyszóval mind a család visszajelzései, mind a belső érzések alapján bátran mondhatom: megszerettem a coachingot. Megértettem, miről szól, mennyit adhat nekem és másoknak. Igazán hiszek benne.
Rábayné Füzesséry Anikó”